Az átirat
A végleges, teljes átirat sokkal inkább hasonlít egy kötetlen visszaemlékezésre, naplórészletekre, mint interjúra vagy pontos időrendet követő, az életút egymás utáni eseményeinek felsorolására. Tapasztalatok alapján egy ember életének elmondásra jelentkező történetei néha sajátosan viselkednek, nem feltétlenül időrendben emelkednek fel a múlt ködéből. Ez természetes jelenség.
Sokkal fontosabb tehát, hogy a történetek a személy stílusát, akár vissza-visszatérő gondolatait, hiteles érzelmeit és felismeréseit tükrözzék, semmint, hogy gépiesen haladjunk az időben.
Bizonyos témáknál – például egy szakmai életút leírásánál – az időrend, a pontos helyszínek valamivel nagyobb szerepet játszhatnak. Az életút-beszélgetéseknél ennek sokkal kisebb a jelentősége. Itt nem probléma, ha a beszélgetés során és a kész anyagban sem egy "születéstől a jelen pillanatig" tartó szigorú eseménysorrendet követünk. Sokkal fontosabb a személyiség lenyomata.
A családtagoknak, barátoknak, vagy bárkinek, akinek majd a Mesélő elolvasásra vagy örökül hagyja a történeteit, őt kell látniuk, hallaniuk a szavak mögött, sok-sok év múltán is.
Diszkréció
Az emlékmegőrző beszélgetések a bizalomra, az őszinteségre és a megértésre épülnek.
A Megőrző tapasztalatából adódóan hatékonyan segíti a Mesélőt, hogy akár általa elfeledettnek vélt történeteket is felelevenítsen az oldott hangulatú beszélgetések során.
A beszélgetések alatt felbukkanó információkat, történeteket a Megőrző semmilyen formában nem értékeli, elemzi, minősíti. Ha a Mesélő kéri, bizonyos általa elmondott események, adatok vagy elszólások nem kerülnek be az átiratba.
Az elhangzó információk, történetek teljes diszkréciót élveznek, érzékeny személyes adatként lesznek kezelve, azokat vagy azok részleteit semmilyen formában, semmilyen módon harmadik fél részére – a Mesélő előzetes engedélye nélkül át nem adhatom.
Érzelmek és emlékezés
Egy életút őszinte megidézése során – hiszen emberek vagyunk - szinte elkerülhetetlen, hogy egyes érzékenyebb témák érintésekor rég eltemetett érzelmek szabaduljanak fel. Az ilyenkor felszínre kerülő szomorúság, ijedtség, harag az emberi természetből adódó, normális jelenségek. Bizonyos régóta nyomasztó emlékekkel az ember önmaga nehezen birkózik meg, egy másik ember megértő figyelme viszont hozzásegíti ahhoz, hogy szembenézzen akár múltja kellemetlenebb időszakaival is.
Az adott történet - akár többszöri, alapos – átbeszélésével ezek kellemetlen feszültsége szinte mindig enyhül, a történet tisztábban, kevesebb rossz érzéssel marad meg a Mesélőben.
Az adott történet a végleges átiratban már a feszültségmentes, letisztultabb változatban kerül feldolgozásra.
Gyakori jelenség továbbá, hogy egyes emlékek csak a beszélgetést követően, akár napokkal később jönnek felszínre, "ugranak be". Így azokat a következő alkalommal már könnyebben lehet felidézni.
Felkészülés a beszélgetésekre
Mivel a beszélgetések mindkét részről nagy figyelmet és jelenlétet követelnek, fontos, hogy a Mesélő ne álljon alkohol vagy bármilyen tudatmódosító szer, gyógyszer hatása alatt, legyen kipihent, jóllakott, viseljen kényelmes öltözetet. Érdemes a függőben lévő sürgős tennivalókat gyorsan elintézni vagy hátrahagyni, hogy ne maradjon rajtuk figyelem.
A beszélgetések alatt a helyiségben található telefonokat ki kell kapcsolni, hogy ne érkezzen zavaró hívás. Ugyanezen okból a Mesélőnek ajánlott a hozzátartozóit, barátait előre tájékoztatni, hogy a beszélgetés során nem lesz elérhető.
A beszélgetések hossza nem kötött, tapasztalatok szerint jellemzően alkalmanként két-két óráig tartanak, ám amennyiben az elmondott történetek kibeszélése ezt megkívánja, ez változhat.
Egy nagyobb lélegzetű munka több beszélgetésből áll össze.
Archiválás
A nyers felvételeket a Megőrző a feldolgozott és archivált beszélgetés adathordozóinak (pl. könyv, pendrive) átadása után nem őrzi meg, azokat megsemmisíti.
A Megőrző külön tájékoztatót mellékel az átadott anyagok minél biztonságosabb megőrzésének módjáról.
Az archivált anyagok megőrzése az átadás után a Mesélő/Megrendelő felelőssége.
Megkönnyebbülés
Az emlékmegőrző beszélgetések sokkal többről szólnak, mint régi történetek "lediktálásáról".
Az emlékek megőrzése csak az egyik cél.
Bárkinek lehetnek olyan történetei, amelyeket még soha senkinek nem akart vagy tudott elmondani. Úgy érezheti, ennek most jött el az ideje. Ez nagy megkönnyebbüléssel járhat.
A Mesélőnek talán életében először nyílik lehetősége arra, hogy múltja közismert vagy akár soha fel nem tárt és másokkal meg nem osztott részleteivel szabadon nézzen szembe anélkül, hogy az őt meghallgató fél bírálná, elemezné vagy kiértékelné azokat.
A beszélgetések során a Mesélőnek gyakran bizonyos felismerései lesznek. Régi döntések kerülhetnek átértékelésre, régi szereplőket láthat másképp, a múlt veszteségeinek, konfliktusainak, zaklatottságainak lenyomatai pedig a legtöbbször elveszítik erejüket.
A tapasztalatok alapján 3-4 ilyen beszélgetésnek már bizonyos fokú "terápiás" értéke is van – az ember gyakran nyugodtabb, felszabadult és jókedvű lesz, más színben láthatja múltját, hozzátartozóit, önmagát, és több örömet találhat élete jelenének pillanataiban.
Az életéről szóló emlékkönyve lapjai az érzéseit is megőrzik majd.
